Hamár önjelölt "prófétaként" belecsöppenek a blogolás világába, akkor a minimum az, hogy a dögunalmasság határát nem feszegetve, pár szóban mesélek magamról, a blogomról, és írásom céljáról.
Budapesten élő, fiatal, 22 éves nő vagyok. Van egy kislányom, Alma, aki ezév októberében született. A blog indultakor majdhogynem 9. hónapját tapossa. :-) Férjemmel életünk legszebb pillanatait köszönhetjük neki, és a legnehezebbeket is.
Az anyaság nem csak rózsaszín felhő és lila köd. És ezt nyilván (legalábbis ha már babát-vársz) Te is tudod. Ha az ember erre felkészül, akkor nem éri meglepetés. Engem nem készített fel senki, így amikor pl. a "vészes terhességi hányással" küszködtem (a nők elenyésző hányadát érinti, nyugi :D), és a kismamaságomnak csak a 3. hónapjáig 8(!) kilót fogytam, és iszonyatosan legyengültem, akkor úgy éreztem: már most rossz anya vagyok. Hiszen a boldogság minimális szikráját sem éreztem, napi 10-15 hányással, olyan fáradtan hogy az ágyból sem tudtam kikelni... Sokat dobott volna a kedélyemen, és az önbizalmamon, ha nem azt hallom még a csapból is folyni, hogy a "babavárás a nő életének leggyönyörűbb, legboldogságosabb dolga" - hiszen nekem sokszor gyötrelmes, kudarcteli volt.
Szeretném, ha TE nem így élnéd meg a váratlan helyzeteket, ezért próbálok segíteni, hogy mire készülj föl, és tartani benned a lelket, ha éppen nem úgy érzel ahogy érezned "kellene".
Hogy miről beszélek? Mi az hogy valahogy érezned "kellene"? Leghamarabb akkor szembesülsz az ítélkező tekintettekkel és az elvárásokkal, amikor már látványos a pocakod illetve amikor idegenek is tudnak róla, hogy kisbabád lesz. Mivel fiatal vagy: garantálom, kapni fogsz hideget jócskán (és persze meleg, kedves, dícsérő szavakat is). Az emberek nagy része valahogy nehezen veszi, ha a 21. században a nők fiatalon vállalnak gyermeket. Ez nem tudom miért van így, (én magam inkább pozitívan ítélem meg a példát), de a tapasztalat mégis ezt mutatja.
Nagyon fontos hogy minden nehézség ellenére, TE magad is úgy gondold, s érezd a legnagyszerűbb dolgot élheted meg, amit nő megélhet: ÉLETET ADHATSZ. Őszintén mondom: egy kisbaba tényleg hatalmas boldogság :-).
Akkor most egy picit szólnék a blogról is:
Hogy miben vagyok több, mint mások, akik szintén a kismamáknak írnak? Hátmindenben, mivel senki sem blogol csak NEKÜNK, FIATALOKNAK. Nekünk egészen más jellegű gondokkal kell megküzdenünk, mint egy 30-35-40 éves nőnek, aki már befejezte a főiskolát, van pár évnyi munkatapasztalata, valószínűleg valamennyi egzisztenciája is, tehát "csak" az anyaságra kell figyelnie.
Mi jó esetben egy férjet tudunk "felmutatni", akivel (szintén optimális esetben) jó a kapcsolatunk, és szeretjük egymást. Ha még nagyobb szerencsénk van, akkor a szülők tudnak anyagilag segíteni valamennyit (pl. a lakhatásban- hiszen ritkán indul valaki úgy el az életben hogy egyből van saját otthona). Ez a kiindulópont.
Általános jelenség: egy félkész főiskolával/egyetemmel vagy csupán egy érettségivel ugrunk neki az anyagásnak, számtalan tervvel, amik a gyermek óvodás korától szövik tovább a szép jövőnket... addig csak a baba, illetve segítséghez mérten a tanulmányok befejezése... Tehát szinte az élet minden területén az első lépéseket tesszük meg.
Ezzel szemben, hogy a további különbségeket említsem, igenis tessék elfogadni, hogynekünk nagyon- nagyon éles váltás az eddigi "gondtalan", "bulizós", "szabad" életből a kötött létbe ugrás, amikor nem nekünk van anyukánk, aki vigyáz ránk, hanem mi vagyunk mamik, akiknek vigyáznunk kell egy újszülöttre... Hazudik az, aki azt mondja, hogy huszonévesen, gyerek mellett nem kívánta azt, hogy bárcsak bulizhatna egy jót vagy csak 1 napra ne akarta volna a kötöttséget és a felelősséget valaki másra átruházni...
Szóval, hogy ne ragozzam túl, azt hiszem az feltűnt, hogy nem fogok köntörfalazni. A szépségességet és boldogságot ami nagy részben jellemzi az anyaságot, igenissokszor -közbeékelten- megtöri a félelem, a kétely, és a gondok. De saját, és barátnőim megismert példáját bemutatva, próbálok segíteni, hogy TE már csakis a pozitívumokra tudj koncentrálni... Szívből remélem, hogy bármiért is tévedtél az oldalamra, megtalálod rá a választ.
